A hűtőházi raktározás egyik legfontosabb feladata, hogy a tárolt termékek a megfelelő körülmények között, biztonságosan és a lehető legkisebb veszteséggel jussanak el a felhasználás vagy értékesítés helyére. Ez különösen lényeges a romlandó élelmiszerek esetében, amelyeknél nemcsak a tárolási hőmérsékletre, hanem a termékek lejárati idejére és a raktárban töltött időre is figyelni kell. A készlet megfelelő sorrendben történő mozgatásában két gyakran alkalmazott rendszer, a FIFO és a FEFO nyújt segítséget. Bár a két módszer hasonló célt szolgál, működésük nem teljesen azonos. A különbség elsősorban abban rejlik, hogy milyen szempont alapján határozzák meg, melyik termék hagyja el elsőként a raktárt.
Mit jelent a FIFO?
A FIFO az angol First In, First Out kifejezés rövidítése, amely magyarul nagyjából azt jelenti, hogy „elsőként be, elsőként ki”. A módszer alapelve egyszerű, mivel amelyik termék előbb érkezett a raktárba, annak kell előbb távoznia. Egy hűtőházban ez azt jelenti, hogy az újonnan érkező árut nem feltétlenül helyezik a korábbi készlet elé. A raktári rendszernek biztosítania kell, hogy a régebben betárolt termékekhez megfelelő időben hozzá lehessen férni. A FIFO elsősorban akkor lehet praktikus, amikor a termékek hasonló lejárati idővel rendelkeznek, vagy a készlet életkorának követése fontos szempont. Segítségével csökkenthető annak a kockázata, hogy bizonyos tételek túl hosszú ideig maradjanak a raktárban.
Mit jelent a FEFO?
A FEFO a First Expired, First Out rövidítése. Ebben az esetben nem az számít elsődlegesen, hogy melyik termék érkezett meg hamarabb, hanem az, hogy melyiknek jár le előbb a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési ideje. A rendszer lényege tehát, hogy mindig azt a terméket kell először kitárolni, amelynek a lejárati határideje a legközelebb van. Ez azért különösen fontos az élelmiszeriparban, mert két azonos termék ugyanazon a napon is bekerülhet a raktárba, mégis eltérő lejárati dátummal rendelkezhet. A FEFO alkalmazásával a készletmozgatás jobban igazítható a tényleges lejárati időkhöz, ezáltal mérsékelhető a lejárt vagy értékesítésre már nem alkalmas termékekből származó veszteség.
Mi a különbség a FIFO és a FEFO között?
A két rendszer közötti különbség egy egyszerű példával jól szemléltethető. Tegyük fel, hogy egy hűtőházba két szállítmány ugyanabból a termékből érkezik. Az első szállítmány január 1-jén érkezik, a második január 5-én. Ha az első szállítmány termékeinek lejárati ideje későbbi, mint a másodiké, akkor a FIFO alapján az elsőként érkezett tételt kellene először kitárolni. FEFO esetén viszont a január 5-én érkezett szállítmány kerülhet előre, ha annak rövidebb a hátralévő eltarthatósági ideje. Ez jól mutatja, hogy a FEFO nem egyszerűen a betárolás sorrendjét követi. A tényleges lejárati dátum alapján határozza meg a kitárolás prioritását.
Miért különösen fontos a FEFO a hűtőházi tárolásban?
A romlandó élelmiszerek esetében a termékek eltarthatósága kiemelt jelentőségű. Húsok, tejtermékek, készételek, fagyasztott áruk vagy egyéb érzékeny termékek tárolásakor a lejárati idő pontos követése alapvető része a készletgazdálkodásnak. A megfelelő hűtési körülmények önmagukban nem oldják meg a lejárati idők kezelését. Ha egy rövidebb lejáratú termék hosszabb ideig marad a raktárban, miközben egy később lejáró tételt már kitárolnak, könnyen kialakulhat olyan készlet, amely végül nem kerül időben felhasználásra. A FEFO rendszer ezért különösen hasznos lehet olyan hűtőházi környezetben, ahol nagy mennyiségű, eltérő lejárati dátummal rendelkező élelmiszert kell kezelni.
A megfelelő raktári rendszer csökkentheti a veszteséget
A FIFO és a FEFO nem pusztán adminisztrációs vagy raktárszervezési kérdés. A megfelelően kialakított készletkezelés közvetlenül hatással lehet a veszteségek csökkentésére és a raktári folyamatok hatékonyságára. A pontos nyilvántartás lehetővé teszi, hogy a raktár dolgozói tudják, melyik termék mikor érkezett, milyen tételhez tartozik, és meddig használható fel vagy értékesíthető. Minél nagyobb a készlet és minél többféle terméket tárolnak, annál fontosabbá válik az átlátható rendszer. A korszerű hűtőházi raktározásban ezért a fizikai tárolás mellett az információk megfelelő kezelése is jelentős szerepet kap.
Hogyan kapcsolódik mindehhez a bértárolás?
A készletkezelési elvek nemcsak a saját tulajdonú áruk raktározásánál lehetnek fontosak. Bértárolás esetén a szolgáltató más vállalkozások termékeit tárolja és kezeli a meghatározott feltételek szerint. Ilyenkor különösen fontos az egyértelmű azonosíthatóság, a megfelelő nyilvántartás és a termékek szabályos mozgatása. Élelmiszerek esetében a tárolási hőmérséklet, a tételazonosítás és a lejárati idők követése egyaránt lényeges szempont lehet. A jól működő raktározási rendszerben a FIFO vagy FEFO elv alkalmazása segíthet abban, hogy az áru megfelelő sorrendben kerüljön kitárolásra, és a készlet mozgása követhető maradjon.
A megfelelő elv mindig a termékhez igazodik
A FIFO és a FEFO nem egymás versenytársai, hanem különböző helyzetekben alkalmazható készletkezelési elvek. Míg a FIFO a raktárba érkezés sorrendjére épít, addig a FEFO a lejárati időt helyezi a középpontba. Hűtőházi környezetben, különösen romlandó élelmiszerek esetében, a FEFO gyakran kiemelt jelentőségű lehet, hiszen a cél nem pusztán a legrégebben betárolt termék mozgatása, hanem annak biztosítása, hogy a hamarabb lejáró áru kerüljön ki először. A megfelelően megválasztott készletkezelési rendszer, a pontos nyilvántartás és a megfelelő tárolási körülmények együtt teszik lehetővé, hogy a hűtőházi raktározás biztonságosan és hatékonyan működjön.