A hűtőipari technológia speciális megoldásokat igényel, ráadásul szigorú higiéniai és egészségügyi szabályokhoz van kötve. A hőfokokat is szakszerűen szükséges kialakítani, és a párazárás megtervezése sem mindegy. Ezek a tényezők határozzák meg egy hűtőház és a hozzá tartozó üzemek kialakítását. Az említett szempontokat már a tervezés fázisában figyelembe kell venni. A gazdaságossági szempontok megkövetelik, hogy az üzem leginkább központi helyre kerüljön, ahol a nyersanyag előállítás, a munkaerő, a beszerzés és a piaci terület is jelen van. A feldolgozandó nyersanyagok beszállítása és a fogyasztókörzet ellátása a lehető legrövidebb kell, hogy legyen.
A hűtőiparban a fő létesítmények közé tartozik a termelő-feldolgozó üzemrész, a hozzájuk tartozó raktárak, illetve a fő tevékenységet végző hűtők, hűtőtárolók és fagyasztók. Az ekkora üzemekben a termelés folyamatos egy adott év során, ám mértéke egymástól eltérő lehet. Például a húsfeldolgozással foglalkozó üzemek termelése egyenletesebb, míg a növényi alapúaké inkább szezonális.
Na, de miből is tevődik össze egy ekkora létesítmény?
Az üzemi épületek jelentős része előre legyártott vasbetonokból épül, ezek a vasszerkezetek pedig pillérvázzal készülnek. A hűtőiparban a paneles építés a legelterjedtebb. A csarnokszerű épületek belmagassága nagyjából 5-6 méter, a hűtőtárolók pedig ehhez képest 8-12 méteresek. Az egységes vázszerkezeteknek elsősorban a nagy alapterületű, tömbösített létesítmények esetében van jelentősége. A padlóburkolatnak olyannak kell lennie, hogy bírja a nagy igénybevételt, ebben pedig a nagy szilárdságú lapburkolatok a legjobbak. A padlónak mindenképpen kopásállónak kell lennie. A talajfagyás elleni védelmet főleg a fagyasztóknál és a sokkolóknál alkalmazzák.
Hűtőházaknál a külső vázszerkezet is megszokott, ami rendelkezik belső panel szigeteléssel, így hőhídmentesen megoldható a párazárás és a szigetelés.